Ha ki kéne választanom egy pillanatot, amikor eldöntöttem, hogy valami módon idén pénzügyi támogatást is nyújtsunk a testvériskolának, az az volt, amikor András átadott egy borítékot az ottani igazgatónak, benne némi készpénzzel. Történt ugyanis, hogy Sylvia tanárnő jógaórán mesélte, hogy micsoda projekt nálunk a prügyi testvérsulinak történő adománygyűjtés, és hogy milyen rendesek a szülők, erre a jógacsoport spontán összedobott egy kisebb összeget, amihez plusszban az egyik szülő házaspár hozzátett még egy kicsit, és ezt kapta meg borítékban az ottani igazgató. Meglepődött, eddig soha nem kaptak szabadon felhasználható összeget, de némi könnyezés után (mondjuk már minden felnőtt könnyezett az aulában addigra) közölte, hogy hát, hirtelen már tudja is mire lesz fordítva… tudja ugyanis, hogy a jól tanuló gyerekek közül melyiknek (legtöbbnek) a családja olyan, hogy hó végén már sosincs náluk áram…nem kivétel ez alól a december 24.-e sem… És hogy most ennek a borítéknak köszönhetően, előtte nap átvehető lesz azoknak a családoknak egy-egy feltöltőkártya a villanyórájukhoz a helyi kisboltban… és legalább lesz áram Szenteste.
Áram. Szenteste. Feltöltőkártyás villanyóra.
Vajon van olyan gyerek, aki ne érdemelné meg, hogy legyen világító karácsonyfája, 2023-ban, Magyarországon???
/V.M.M./